Meghatározás
A tanulási zavarok mint kategória, viszonylag
újkeletű. A "learning disability", (tanulási képtelenség, nehézség,
zavar) kifejezést Samuel Kirk használta először 1962-ben. A jelenség leírása
azonban visszanyúlik a múlt századba. Morgan 1896-ban számolt be egy brit
orvosi folyóiratban annak a 14 éves fiúnak az esetéről, akinek normális
intelligenciája és a normális oktatási körülmények ellenére komoly nehézséget
jelentett az olvasás. Hinshelwood (1895) "szóvakságnak" nevezte ezt a
rendellenességet, és a bal agyi féltekében keletkezett neurológiai
elváltozásoknak tulajdonította az akkoriban megjelent, balféltekei sérülések
során olvasási készségüket vesztett betegekről szóló tanulmányokra alapozva
elméletét.
Morgan, W. P. (1896) A case of congenital
word-blindness. British Medical Journal, 2. 48-53.
Hinshelwood, J. (1895) Wordblindness and visual
memory. Lancet 2. In. Hinshelwood, J. (1917) Congenital word-blindness. Lewis,
London.
Az 1994-es DSM-IV tanulási rendellenességekről szóló
fejezete tartalmazza az olvasási, számolási, írásbeli kifejezés és másképpen
meg nem különböztetett tanulási zavarokat. Ez utóbbi a mozgás koordinációs és
beszédbeli, kommunikációs zavarokat írja le.
A DSM-IV tanulási zavarok diagnosztizálását akkor
javasolja, ha az egyén teljesítménye olvasási, számolási és írásbeli készséget
mérő sztenderdizált tesztekben vagy tesztek valamelyikében a korának,
iskolázottságának és intelligenciájának megfelelőnél jelentősen gyengébben
teljesít, és a zavar jelentősen befolyásolja az iskolai és azokat a mindennapi
teljesítményeket, amelyek ezeket a készségeket megkívánják. A tanulási
zavarokat meg kell különböztetni az iskolai képességek normális változatainak
megjelenésétől, és a kulturális és oktatásbeli hátrányt okozó faktorok okozta
elmaradástól.
A betegségszemlélet alapján nem könnyű a diszlexia
fogalmát meghatározni. A szó maga olvasási zavart jelent, de soha nem csak az
olvasási készségben mutatkozik meg az eltérés.
Ezért inkább a tanulási zavarok kategóriájába
tartozó jelenségként érdemes foglalkozni vele.
Sarkady Kamilla és Zsoldos Márta (1992/93) tanulási zavarnak tekintik azt az - intelligencia szint alapján elvárhatónál lényegesen - alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely neurológiai deficit vagy funkciózavar talaján jön létre sajátos kognitív pszichológiai tüneteggyüttessel. A tanulási zavar társuló tünetként megjelenhet enyhe értelmi fogyatékosságnál érzékszervi sérülésnél és beszédhibáknál. Ezekben az esetekben is (specifikus) tanulási zavarról beszélünk.
Sarkady K. & Zsoldos M. (1992/93)
Koncepcionális kérdések a tanulási zavar körül. Magyar Pszichológiai Szemle,
(3-4) 259-270.
A tanulási zavarok kifejezés átfogó
meghatározása azon rendellenességek heterogén csoportjának, amelyek az
intelligencia szinttől függetlenül jelentős nehézséget okoznak az írás olvasás
és/vagy számolás elsajátításában, és a zavarok visszavezethetőek a központi
idegrendszernek a szokásostól eltérő fejlődésére, működésére. A szindróma
kialakulásának hátterében a szenzomotoros képességek illetve sajátos
információfeldolgozásbeli eltérések azonosíthatóak. A zavarok megjelenhetnek
testsémazavar, gyenge egyensúlyérzék és gyenge téri orientáció terén, valamint
a vizuális, auditív és taktilis észlelésbeli és szekvenciális
információfeldolgozásbeli deficitekben.
Bár a tanulási zavarok megjelenhetnek
más hátrányt okozó rendellenességekkel (érzékszervi, mozgásszervi
rendellenességek, értelmi fogyatékosság, társas-érzelmi zavarok) vagy
környezeti hatásokkal (szocio-kulturális hátrány, nem megfelelő oktatás),
ezeknek nem egyenes következménye a tanulási zavarok kialakulása.
A legtöbb esetben a tanulási zavarok
az információ feldolgozásának egy speciális módjának tekinthető. Megfelelő
ingerkörnyezet és oktatás esetén a zavarok kialakulása megelőzhető. Ezért
javaslom, hogy a tanulási zavarokkal küzdőket “másképpen tanulóknak” nevezzük
inkább, mint bármely más a diszfunkciót hangsúlyozó cimkét használjunk.
Gyarmathy Éva (1996)
Tanulási zavarokkal küzdő tehetséges gyerekek azonosítása. Ph.D. disszertáció.
Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen.
A specifikus tanulási zavarok kifejezés olyan
tünetegyüttes összefoglaló elnevezése amelynek mind meghatározása, mind eredete,
de még tünetei is vitatottak.
Nem véletlen, hogy szakmai körökben is többféle
terminus használatos:
· POS
(pszicho-organikus szindróma),
· MCD
(minimális cerebrális diszfunkció),
· szenzoros
integrációs zavar,
· részképességzavar,
· neurogén
tanulási zavar,
· szériális
gyengeség,
· diszlexia,
diszkalkulia, diszgráfia, diszortográfia
· tanulási
zavarok,
· specifikus
tanulási zavarok.
Miközben a diagnózisok szaporodnak és lassan a
gyerekek negyede valamilyen neurológiai eltérés miatt nem tudja az alapvető
iskolai készségeket elsajátítani, a másik oldalról az a vélemény hangzik el,
hogy diszlexia és hasonló specifikus tanulási zavarok nem is léteznek, hanem
vannak gyenge képességű és lusta gyerekek.
Nagyon lényeges észrevenni, hogy a diszlexiának nem
minden formája vált gyakorivá. A mély diszlexia, amely valóban egyéni kezelést
kíván, nem lett gyakoribb. A felszíni diszlexia az a szindróma, amellyel egyre
többször találkozunk. Ez a típusa a diszlexiának könnyen megszüntethető, mert a
környezeti tényezők által nagyon nagy mértékben befolyásolt és így
befolyásolható.
Gyarmathy Éva (2012) A digitális bennszülöttek és a
diszlexia. Műszaki Könyvkiadó.
A diszlexia meghatározása - nemzetközi kitekintés
Az angol szakemberek a “specific learning
difficulties (SLD)” kifejezést használják, míg az amerikai szakirodalomban a
“learning disabilities (LD)” használatos, de minthogy ez utóbbi kifejezés az
angliai szakirodalomban az általánosan gyenge képesség, vagyis mentális
retardáció miatt kialakult tanulási nehézséget jelöli, így komoly
félreértésekre ad alapot az elnevezések ilyen keveredése.
Nagy-Britanniában a “dyslexia” kifejezést szinte a
tanulási zavarok szinonimájaként alkalmazzák. A Brit Diszlexia Társaság
(British Dyslexia Association) például a fejléces papírján a specifikus
tanulási zavarok nemzeti szervezeteként azonosítja magát (The national
organisation for specific learning difficulties), és a diszlexiát a
következőképpen definiálja: A diszlexia legjobban azon képességek és nehézségek
kombinációjaként írható le, amelyek hatással vannak a tanulási folyamatra egy
vagy több készség - olvasás, helyesírás, írás és néha számolás valamint a
beszéd – érintettsége által (Peer, 2001). A Dictionary of Psychology a
diszlexiát viszont egyszerűen "az olvasáselsajátítás terén jelentkező
kudarcként" írja le, és az angol szakirodalomban sok kutató a dysgraphia
kifejezést a helyesírási nehézséggel szinonim fogalomként használja. Szűkebb értelműek
az olvasásban mutatkozó nehézségekre utaló “reading problems” és “poor reading”
terminusok.
Oroszországban a diszlexia kifejezés használatos
kizárólag az olvasási zavarokra, a diszgráfia fogalma pedig mindenféle írási
nehézségre utal, beleértve a helyesírást és a kézírást is. Boldureva és Isekova
(1997) elemzésében a diszlexia olyan olvasási rendellenesség, amely meglassult
olvasási tempót és számos jellegzetes olvasási hibázást jelent. A diszgráfia írási
rendellenesség, amely a fonémáknak helytelen grafémába történő átültetését vagy
az írott nyelv szintaktikai rendellenességét jelenti.
Olaszországban további megkülönböztetést tettek
elkülönítve a helyesírásbeli zavarokat a motoros készségek terén mutatkozó
zavaroktól. A helyesírási nehézség így a dysorthographia (az orthographia
kifejezésből eredeztetve), az írásnak motoros deficitje pedig a dysgraphia
elnevezést kapta (Morchio, Ott és Pesenti, 1989).
A lengyel szakemberek ugyanígy különböztetik meg az
olvasási, helyesírási és írási nehézségeket, derül ki Bogdanowicz (1997)
tanulmányából. A Lengyel Diszlexia Szervezet a dysautographia szót használja
azon automatizált motoros folyamatok zavaraira, amelyeknek a kézírás
kialakításában van szerepe.
Magyarországon a diszlexia az olvasási, a
diszkalkulia a számolási zavart jelenti. A diszgráfiának két formáját
különböztetik meg, a tartalmi és az alaki diszgráfiát. Az előbbi lényegében a
helyesírás problémáit fedi le, a diszlexiához kapcsolódóan így szinte mindig
megjelenik. Az alaki diszgráfia az írás motoros kivitelezésének zavara.
Peer, L. (2001) What is dyslexia?
In.(Ed.) Ian Smythe: The Dyslexia
Handbook 2001. London, BDA. 61.
Boldureva, T. & Isekova, O. (1997)
Russia. In. (Eds.) Salter, R. és Smythe, I. (1997) The International Book of Dyslexia. London, WDNF és EDA. 148-152.
old.
Morchio, B., Ott, M. és Pesenti, E. (1989) The
Italian Language, Developmental Reading and Writing Problems. In P.G. Aaron és
R.M. Joshi (Eds.) Reading and Writing
Disorders in Different Orthographic
Systems. Kluver Academic Publishers.
Bogdanowicz, M. (1997) The Experience
with Dyslexia in Poland. In. (Eds.) Salter, R. és Smythe, I. (1997) The International Book of Dyslexia.
London, WDNF és EDA. 143-147. old.
Magyarországon a diszlexia az olvasási, a
diszkalkulia a számolási zavart jelenti. A diszgráfiának két formáját
különböztetik meg, a tartalmi és az alaki diszgráfiát. Az előbbi lényegében a
helyesírás problémáit fedi le, a diszlexiához kapcsolódóan így szinte mindig
megjelenik. Az alaki diszgráfia az írás motoros kivitelezésének zavara.
Gyarmathy Éva (2012) A digitális bennszülöttek és a
diszlexia. Műszaki Könyvkiadó.