Meghatározás

 

A tanulási zavarok mint kategória, viszonylag újkeletű. A "learning disability", (tanulási képtelenség, nehézség, zavar) kifejezést Samuel Kirk használta először 1962-ben. A jelenség leírása azonban visszanyúlik a múlt századba. Morgan 1896-ban számolt be egy brit orvosi folyóiratban annak a 14 éves fiúnak az esetéről, akinek normális intelligenciája és a normális oktatási körülmények ellenére komoly nehézséget jelentett az olvasás. Hinshelwood (1895) "szóvakságnak" nevezte ezt a rendellenességet, és a bal agyi féltekében keletkezett neurológiai elváltozásoknak tulajdonította az akkoriban megjelent, balféltekei sérülések során olvasási készségüket vesztett betegekről szóló tanulmányokra alapozva elméletét.

Morgan, W. P. (1896) A case of congenital word-blindness. British Medical Journal, 2. 48-53.

Hinshelwood, J. (1895) Wordblindness and visual memory. Lancet 2. In. Hinshelwood, J. (1917) Congenital word-blindness. Lewis, London.

 

Az 1994-es DSM-IV tanulási rendellenességekről szóló fejezete tartalmazza az olvasási, számolási, írásbeli kifejezés és másképpen meg nem különböztetett tanulási zavarokat. Ez utóbbi a mozgás koordinációs és beszédbeli, kommunikációs zavarokat írja le.

A DSM-IV tanulási zavarok diagnosztizálását akkor javasolja, ha az egyén teljesítménye olvasási, számolási és írásbeli készséget mérő sztenderdizált tesztekben vagy tesztek valamelyikében a korának, iskolázottságának és intelligenciájának megfelelőnél jelentősen gyengébben teljesít, és a zavar jelentősen befolyásolja az iskolai és azokat a mindennapi teljesítményeket, amelyek ezeket a készségeket megkívánják. A tanulási zavarokat meg kell különböztetni az iskolai képességek normális változatainak megjelenésétől, és a kulturális és oktatásbeli hátrányt okozó faktorok okozta elmaradástól.

 

A betegségszemlélet alapján nem könnyű a diszlexia fogalmát meghatározni. A szó maga olvasási zavart jelent, de soha nem csak az olvasási készségben mutatkozik meg az eltérés.

Ezért inkább a tanulási zavarok kategóriájába tartozó jelenségként érdemes foglalkozni vele.

 

Sarkady Kamilla és Zsoldos Márta (1992/93) tanulási zavarnak tekintik azt az - intelligencia szint alapján elvárhatónál lényegesen - alacsonyabb tanulási teljesítményt, amely neurológiai deficit vagy funkciózavar talaján jön létre sajátos kognitív pszichológiai tüneteggyüttessel. A tanulási zavar társuló tünetként megjelenhet enyhe értelmi fogyatékosságnál érzékszervi sérülésnél és beszédhibáknál. Ezekben az esetekben is (specifikus) tanulási zavarról beszélünk.

Sarkady K. & Zsoldos M. (1992/93) Koncepcionális kérdések a tanulási zavar körül. Magyar Pszichológiai Szemle, (3-4) 259-270.

 

A tanulási zavarok kifejezés átfogó meghatározása azon rendellenességek heterogén csoportjának, amelyek az intelligencia szinttől függetlenül jelentős nehézséget okoznak az írás olvasás és/vagy számolás elsajátításában, és a zavarok visszavezethetőek a központi idegrendszernek a szokásostól eltérő fejlődésére, működésére. A szindróma kialakulásának hátterében a szenzomotoros képességek illetve sajátos információfeldolgozásbeli eltérések azonosíthatóak. A zavarok megjelenhetnek testsémazavar, gyenge egyensúlyérzék és gyenge téri orientáció terén, valamint a vizuális, auditív és taktilis észlelésbeli és szekvenciális információfeldolgozásbeli deficitekben.

Bár a tanulási zavarok megjelenhetnek más hátrányt okozó rendellenességekkel (érzékszervi, mozgásszervi rendellenességek, értelmi fogyatékosság, társas-érzelmi zavarok) vagy környezeti hatásokkal (szocio-kulturális hátrány, nem megfelelő oktatás), ezeknek nem egyenes következménye a tanulási zavarok kialakulása.

A legtöbb esetben a tanulási zavarok az információ feldolgozásának egy speciális módjának tekinthető. Megfelelő ingerkörnyezet és oktatás esetén a zavarok kialakulása megelőzhető. Ezért javaslom, hogy a tanulási zavarokkal küzdőket “másképpen tanulóknak” nevezzük inkább, mint bármely más a diszfunkciót hangsúlyozó cimkét használjunk.

Gyarmathy Éva (1996) Tanulási zavarokkal küzdő tehetséges gyerekek azonosítása. Ph.D. disszertáció. Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen.

 

A specifikus tanulási zavarok kifejezés olyan tünetegyüttes összefoglaló elnevezése amelynek mind meghatározása, mind eredete, de még tünetei is vitatottak.

Nem véletlen, hogy szakmai körökben is többféle terminus használatos:

 

·       POS (pszicho-organikus szindróma),

·       MCD (minimális cerebrális diszfunkció),

·       szenzoros integrációs zavar,

·       részképességzavar,

·       neurogén tanulási zavar,

·       szériális gyengeség,

·       diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia, diszortográfia

·       tanulási zavarok,

·       specifikus tanulási zavarok.

 

Miközben a diagnózisok szaporodnak és lassan a gyerekek negyede valamilyen neurológiai eltérés miatt nem tudja az alapvető iskolai készségeket elsajátítani, a másik oldalról az a vélemény hangzik el, hogy diszlexia és hasonló specifikus tanulási zavarok nem is léteznek, hanem vannak gyenge képességű és lusta gyerekek.

Nagyon lényeges észrevenni, hogy a diszlexiának nem minden formája vált gyakorivá. A mély diszlexia, amely valóban egyéni kezelést kíván, nem lett gyakoribb. A felszíni diszlexia az a szindróma, amellyel egyre többször találkozunk. Ez a típusa a diszlexiának könnyen megszüntethető, mert a környezeti tényezők által nagyon nagy mértékben befolyásolt és így befolyásolható.

Gyarmathy Éva (2012) A digitális bennszülöttek és a diszlexia. Műszaki Könyvkiadó.

 

A diszlexia meghatározása - nemzetközi kitekintés

Az angol szakemberek a “specific learning difficulties (SLD)” kifejezést használják, míg az amerikai szakirodalomban a “learning disabilities (LD)” használatos, de minthogy ez utóbbi kifejezés az angliai szakirodalomban az általánosan gyenge képesség, vagyis mentális retardáció miatt kialakult tanulási nehézséget jelöli, így komoly félreértésekre ad alapot az elnevezések ilyen keveredése.

Nagy-Britanniában a “dyslexia” kifejezést szinte a tanulási zavarok szinonimájaként alkalmazzák. A Brit Diszlexia Társaság (British Dyslexia Association) például a fejléces papírján a specifikus tanulási zavarok nemzeti szervezeteként azonosítja magát (The national organisation for specific learning difficulties), és a diszlexiát a következőképpen definiálja: A diszlexia legjobban azon képességek és nehézségek kombinációjaként írható le, amelyek hatással vannak a tanulási folyamatra egy vagy több készség - olvasás, helyesírás, írás és néha számolás valamint a beszéd – érintettsége által (Peer, 2001). A Dictionary of Psychology a diszlexiát viszont egyszerűen "az olvasáselsajátítás terén jelentkező kudarcként" írja le, és az angol szakirodalomban sok kutató a dysgraphia kifejezést a helyesírási nehézséggel szinonim fogalomként használja. Szűkebb értelműek az olvasásban mutatkozó nehézségekre utaló “reading problems” és “poor reading” terminusok.

 

Oroszországban a diszlexia kifejezés használatos kizárólag az olvasási zavarokra, a diszgráfia fogalma pedig mindenféle írási nehézségre utal, beleértve a helyesírást és a kézírást is. Boldureva és Isekova (1997) elemzésében a diszlexia olyan olvasási rendellenesség, amely meglassult olvasási tempót és számos jellegzetes olvasási hibázást jelent. A diszgráfia írási rendellenesség, amely a fonémáknak helytelen grafémába történő átültetését vagy az írott nyelv szintaktikai rendellenességét jelenti.

Olaszországban további megkülönböztetést tettek elkülönítve a helyesírásbeli zavarokat a motoros készségek terén mutatkozó zavaroktól. A helyesírási nehézség így a dysorthographia (az orthographia kifejezésből eredeztetve), az írásnak motoros deficitje pedig a dysgraphia elnevezést kapta (Morchio, Ott és Pesenti, 1989).

A lengyel szakemberek ugyanígy különböztetik meg az olvasási, helyesírási és írási nehézségeket, derül ki Bogdanowicz (1997) tanulmányából. A Lengyel Diszlexia Szervezet a dysautographia szót használja azon automatizált motoros folyamatok zavaraira, amelyeknek a kézírás kialakításában van szerepe.

Magyarországon a diszlexia az olvasási, a diszkalkulia a számolási zavart jelenti. A diszgráfiának két formáját különböztetik meg, a tartalmi és az alaki diszgráfiát. Az előbbi lényegében a helyesírás problémáit fedi le, a diszlexiához kapcsolódóan így szinte mindig megjelenik. Az alaki diszgráfia az írás motoros kivitelezésének zavara.

 

Peer, L. (2001) What is dyslexia? In.(Ed.) Ian Smythe: The Dyslexia Handbook 2001. London, BDA. 61.

Boldureva, T. & Isekova, O. (1997) Russia. In. (Eds.) Salter, R. és Smythe, I. (1997) The International Book of Dyslexia. London, WDNF és EDA. 148-152. old.

Morchio, B., Ott, M. és Pesenti, E. (1989) The Italian Language, Developmental Reading and Writing Problems. In P.G. Aaron és R.M. Joshi (Eds.) Reading and Writing Disorders  in Different Orthographic Systems. Kluver Academic Publishers.

Bogdanowicz, M. (1997) The Experience with Dyslexia in Poland. In. (Eds.) Salter, R. és Smythe, I. (1997) The International Book of Dyslexia. London, WDNF és EDA. 143-147. old.

 

Magyarországon a diszlexia az olvasási, a diszkalkulia a számolási zavart jelenti. A diszgráfiának két formáját különböztetik meg, a tartalmi és az alaki diszgráfiát. Az előbbi lényegében a helyesírás problémáit fedi le, a diszlexiához kapcsolódóan így szinte mindig megjelenik. Az alaki diszgráfia az írás motoros kivitelezésének zavara.

Gyarmathy Éva (2012) A digitális bennszülöttek és a diszlexia. Műszaki Könyvkiadó.