DSN-IV (A „normalitás” zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve)
Személyiségzavarok
301.666 Normalitás Személyiségzavar
Az alábbi kritériumokból legalább kettőnek megfelel:
- A. Egocentrizmus (az alábbiakból legalább egynek megfelel):
- (1) Egocentrikus perspektíva (pl. nem látja be, hogy más embereknek mások lehetnek a perspektívái, igényei, természetük és tapasztalataik)
- (2) Egománia (pl. úgy viselkedik és úgy beszél, mintha jobb vagy fontosabb lenne társainál)
- (3) Önzőség (a következők valamelyike vagy mindkettő fennáll):
- (a) Feltűnő mohóság, kapzsiság
- (b) Fennhéjazó vagy hatalmaskodó viselkedés
- B. Az eredetiség hiánya (az alábbiakból legalább egynek megfelel):
- (1) Mereven tartja magát a hagyományokhoz, a társadalmi rituálékhoz
- (2) Gyakran követi a legújabb divathóbortokat és -mániákat, amiket mások találtak ki és vezettek be
- (3) Sokszor mutatkozik meg nála a „nyáj-mentalitás” (pl. gondolkodás nélkül követi egy adott társadalmi mintacsoportnak vagy egy baráti csoportnak a viselkedését, gyakran enged a társak nyomásának)
- C. Az együttérzés hiánya (a következők valamelyike vagy mindkettő fennáll)
- (1) Kegyetlen vagy érzéketlen mások érzéseivel szemben (pl. szekál vagy kicsúfol másokat, durva tréfákat űz gyanútlan áldozatokkal, akiket nagy valószínűséggel nem szórakoztat a dolog)
- (2) Gyakran manipulatív (pl. eszközként használ másokat saját céljai eléréséhez, vagy tárgyakként kezeli őket, amelyek arra szolgálnak, hogy saját magának örömet szerezzen, illetve saját társadalmi céljai eléréséhez tisztességtelenséget mint kényelmes módszert használ)
Leírás
A hihetlenül elterjedt normalitás személyiségzavar veszélyes és gyakran krónikus zavar. A normális személyiségeket elsősorban a (hagyományokhoz vagy divathóbortokhoz való) konformitás, az önközpontú attitűd és viselkedés, valamint a másokkal való őszinte törődés hiánya jellemzi.
A normalitás személyiségzavar gyakran az élet korai szakaszában kezdődik. Gyerekként a normális személyiségek gyakran túlzott agresszivitást és kegyetlenséget mutatnak. Általában úgy vélik, muszáj megkapniuk a legújabb játékot, amit egy reklámban hirdettek, illetve a legújabb divat szerint kell öltözködniük. A normális gyerekeknek gyakran problémáik vannak a birtokos névmásokkal, és minden tárgyra azt mondják, hogy „enyém”. Gyakori viselkedésminta ezen felül a katódsugárcsövek (pl. tévék) hosszú időn át történő bámulása.
Minthogy a normális személyiség igencsak elterjedt és egyben potenciálisan veszélyes is, nem szabad alulbecsülni a zavar fontosságát. A prognózis gyakran igen rossz; ugyanakkor a normális személyiség egyes esetekben sikeresen gyógyítható. Ha normális személyiséggel van dolgunk, nagyon vigyázzunk, és legyünk a lehető legmegértőbbek. Sok esetben kerülni kell a szembeszállást a normális viselkedéssel, mivel a normális emberek nagy eséllyel mutatnak agresszivitást azokkal szemben, akik nem hajlandók a „normáikat” követni.
Jellemzők és differenciáldiagnózis
A normalitás személyiségzavar és a személyiségzavarok egyéb fajtái közötti kapcsolat egyelőre bizonytalan. Egyes kutatók szerint a normalitás személyiségzavar az antiszociális személyiségzavar egy enyhébb formája lehet. Emellett számos normális ember érzelmileg túlfűtött, ami a hisztrionikus személyiségzavarral való kapcsolatra utalhat, vagy akár (figyelembe véve az akár sekélyes társaságra való igényt és az önző viselkedésmódot) a borderline személyiségzavarral való kapcsolatra is. A gyakoribb normalitás személyiségzavart sokszor nehéz is lehet elkülöníteni ezektől a másik, nagyobb nyilvánosságot kapó zavaroktól. Mivel ezen diagnosztikai kategóriákat általában nem sorolják a normalitás alá, itt nem foglalkozunk velük, azonban megfelelő információ található róluk a széles körben elterjedt DSM-IV-ben.
Megfigyelték továbbá, hogy a legtöbb normális személyiségnél egyben neurotipikus zavar is megjelenik, ahogy a fordítottja is igaz. Ugyanakkor ismertek normalitás személyiségzavar nélküli neurotipikus egyének, ahogy ritka esetekben normalitás személyiségzavart is megfigyeltek egyes nem neurotipikus embereknél. Így hát nincs okunk feltételezni, hogy a neurotipikusság jelenléte automatikusan a normalitás személyiségzavar meglétét jelentené; ezért tehát tökéletesen elfogadott egy kettős diagnózis, amely mind a normális személyiséget, mind a neurotipikus zavart feltünteti. Azonban lehet okozati összefüggés a kettő között, amennyiben a neurotipikusság hozzájárul a normális személyiség kialakulásához. Ezért tehát a normalitás személyiségzavar megléte esetén indokolt megvizsgálni a neurotipikusság esetleges fennállását.
Gyakoriság
A zavar pontos gyakorisága és elterjedtsége nem ismert. Ugyanakkor úgy tűnik, a normalitás személyiségzavar ijesztően gyakori, és elterjedtsége egyre növekedhet.
Prognózis
A normál személyiség rendszerint élethosszig tartó betegség. Ritkán látható jelentős javulás a tünetekben. Egyes kutatások azt mutatják, hogy a neurotipikálisság rontja a prognózist, ez azonban még nem bizonyított. A normális személyiséghez kapcsolódó súlyos szociális dependenciák és esetleges kongnitív károsodások ellenére gyakran magasan funkcionáló egyénekről van szó. Sokan közülük még igen sikeres szakemberré is válnak, ami különösen a politikusi pályán igen gyakori ebben a populációban. Ugyanakkor az egocentrizmusa, a gyenge belátási képessége és a szűk elfogadási normák másokra veszélyessé teszik a normális személyiséget a közösségben; különösen azokra nézve jelent fenyegetést, akik maguk nem normálisok.
Vissza a főoldalra.
Frissítve: 1999. augusztus 31.
Első változat
(Diagnosztikai és Statisztikai Nonszensz, DSN-Y): 1996.
december 24.
Hivatalos átdolgozás
(DSN-Y-RRR-nem-is-tudom): 1997. augusztus 2.
ISNT kiadás:
1999. augusztus 31.
Szerző: Jared
Blackburn
Copyright © 1996, 1997, 1999 Jared Blackburn
