Gyarmathy Éva

Képesség és érdeklődés

Gyakorlati tapasztalat, hogy a tehetségprogramokba bevont gyerekek közül azok lesznek igazán sikeresek, akiknek az érdeklődése, elköteleződése adott területen kiemelkedő. Messze jobb indikátora a teljesítménynek az érdeklődés, mint a képességek, illetve a képességek fejlődését is jobban jelzi az érdeklődés iránya, mint bármilyen képességet vizsgáló eljárás.

A képességtesztek korlátai

A tehetség azonosításában még ma is a leggyakrabban használt vizsgálati eljárás az intelligenciateszt, illetve egyéb, a képességeket mérő eljárás, pedig egyre több adat bizonyítja, hogy a későbbi kiemelkedő teljesítménynek nem a kiemelkedő képesség a legjobb előjelzője.

A huszadik század elején a Stanford Egyetemen indított követéses vizsgálatba a tanárok jelölték a tehetségígéreteket, majd a szakemberek intelligenciateszttel szűrték ki a legértelmesebbnek azonosított géniuszokat. Az utána eltelt évtizedek a tanárok megfigyelését igazolták. Az intelligencia teszttel beválogatott géniuszok közül egyetlen egy Nobel-díjas sem került ki. Ezzel szemben a tanáraik által jelölt, de az intelligencia teszt alapján nem elég kiemelkedő képességekkel rendelkezők csoportjából ketten is Nobel-díjat nyertek! (William Shockley, Luis Alvarez)

A különleges egyének esetében a teszteknél megbízhatóbbaknak tünnek a szubjektív eljárások, amikor az egyén önmagáról, illetve valaki más az egyént jól ismerő személy az egyénről, megfelelő szempontok alapján információt ad.

A képességtesztek alkalmazása

Az intelligencia- és képességtesztek a teljesítményeknek egyik, szükséges de nem elégséges hátterét azonosítják, azonban még ebben sem tökéletesen megbízhatók. Az intelligenciatesztek különböznek egymástól, attól függően, hogy alkotóik mit tekintettek intelligenciának, és ennek az összetett képződménynek mely oldalát vizsgálják. Ezért lényeges ismerni, hogy egy eljárás pontosan milyen képességeket vizsgál, és az eredményeket kizárólag arra a területre szabad érvényesnek tekinteni.

A képességmérések különösen kevéssé megbízhatók a szocio-kulturálisan hátrányos és/vagy valamilyen neurológiai hátterű teljesítményzavarokkal (diszlexia, diszkalkulis, diszgráfia, figyelemzavar, hiperaktivitászavar) küzdő egyének esetében. Külső vagy belső tényezők hátráltathatják vagy a szokásostól eltérően alakíthatják a képességek fejlődését, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne olyan körülményeket teremteni, amelyek lehetőséget adnak tehetségük megjelenésére. Ehhez azonban a képességteszteket a képességszerkezet megismerésére kell használni, és nem a tehetségazonosításra.

A speciális képességek azonosítása újabb problémát okoz. Az emberi tevékenységek valamely területén mutatott átlagon felüli teljesítmény többféle képesség, és azok különbözö kombinációi által is elérhetőek. Amikor egy adott területen (például matematika) tehetségeket válogatnak a szakemberek, meghatározzák azokat a képességeket, amelyek képessé tesznek kiemelkedő teljesítmények elérésére, és ezek alapján szűrnek.

Ez a durva azonosítás megfelelő szűrési eljárás, de nem szabad elfelejteni, hogy lehetnek olyan egyének, akiknek a teljesítményekhez a szakemberek által azonosítottaktól, vagyis a statisztikailag általában jellemzőtől eltérő képességeik vezetnek.

Nem ritka eset, hogy néhányan, akik később kiválóak lettek, nem mutatták azokat a képességeket, amelyeket mint az adott területen magasszintû eredményességhez szükségeseket határoztak meg a szakemberek. Függetlenül a teszteredményektől, teljesítményük alapján ők is egyértelműen tehetségesek.

A különböző tesztek eltérő gondolkodásmódot kívánnak, és nem mindig azt, amely a valódi teljesítményhez szûkséges.

A kreativitás mérése

A kreativitástesztek megbízhatósága gyenge. Ezek a mérőeszközök az intelligencia teszteknél érzékenyebbek a helyzeti tényezőkre, és kevéssé használhatók az egy-egy területhez kapcsolódó kreativitás azonosítására. Az általános kreativitás, amelyet a kreativitástesztek mérnek, nem annyira a tehetségről, mint inkább a személyiségről ad információt.

Az átütő kreativitás, amely a kiemelkedő tehetség jellemzője, minőségében különbözik a mindennapi kreativitástól. Ritka jelenség. A problémamegoldásnak magas fokán, vagy az újításnak azon a szintjén jegyezhető, ami az emberiség életére jelentős hatással van. A "nagy kreativitás" tesztekkel nem azonosítható. Viselkedésjellemző, amely sokszor inkább mint probléma jelentkezik, sem mint előnyös jegy.

A "kis kreativitás"-t a mentális egészség részeként, a mindennapi élet problémáinak megoldási képességeként lehet azonosítani. Az alkotó ember jellemzője. A "kis kreativitásnak" nevezett jellemző a lelki egészség része, és minden ember rendelkezik vele valamilyen mértékben. Megjelenése erősen függ a környezet fogadókészségétől.

A kis és nagy kreativitás megkülönböztetése nem értékelés, hanem minőségileg eltérő konstruktumok meghatározása. A tehetségvizsgálatokban mindkettőre figyelemmel kell lenni. A mindennapi kreativitás mérése is bizonytalan, az átütő kreativitás pedig nem is mérhető. Ezért nagy szerepe van a mindennapi tevékenységek, viselkedés megfigyelésének illetve feladathelyzetben a célzott megfigyelésnek a kreatívitás azonosításában.

Motiváció és teljesítmény

A legtöbb tehetségmodell az intelligenciát és motivációt a tehetség két különálló elemeként írja le, pedig ezek nem függetlenek egymástól. A törekvés ereje és iránya összefügg azzal, mely területen, milyen szintre képes eljutni az egyén. Az érdeklődés, kitartó tevékenység, a belső hajtóerő valamely terület megismerésére, vezet a képességek fejlődéséhez.

Kisgyerekek esetében a képességmérések szinte alig adnak megbízható eredményt. A helyzeti tényezők, vagyis a vizsgálat körülményei, a kisgyerekekre sokkal erősebben hatnak, mint a tizenéves vagy felnőtt egyénekre. Így képességeik megmutatkozása eleve bizonytalanabb teszthelyzetben. Ehhez járul a fejlődésbeli eltérés, amely nagy képességbeli különbségeket okozhat a kicsi gyerekeknél, de nem sok köze van a későbbi teljesítményekhez. A gyerekek belülről fakadó érdekelődése, elmélyültsége, egy-egy terület megismerésére irányuló spontán erőfeszítése jelezheti a képességek erőteljes fejlődését és következményeképpen a későbbi kiemelkedő teljesítményt.

Nagyobb gyerekek és felnőttek esetében is igaz, hogy a motiváció jobban jelzi a képességek fejlődésének ütemét, mint az adott pillanatban mutatott képességszint. Ennek alapján érdemes az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítani az érdeklődés és motiváció területére, akár a szubjektív eljárások nagyobb figyelembevételével.

Profil- vagy térképtesztek előnye és használata

A képességtesztekre szükség van, de nem a tehetség azonosításához, hanem a tehetség gondozásához. A képességtesztek, ahogyan az iskolai dolgozatok is arra valók, hogy az egyén és környezete számára információt adjanak. Nem arra kellenek a felmérések, hogy ítéletet hozzunk az egyén felett, hanem arra, hogy megismerje/megismerjük tudását.

A tudás nem homogén, és nemcsak "vagy van, vagy nincs" alapon azonosítható. Mindenkinek vannak erős és gyenge pontjai. Tudásunkban vannak meglévő és hiányzó ismeretek és képességek. A legjobban használható vizsgálatok képet adnak ezekről. Sokkal informatívabbak, mint az egy végső eredményt adó minősítő tesztek. A kognitív profil tesztek, a képességekről adnak diffrenciált képet, míg az érdeklődést térképező eljárások az érdeklődés területeit mutatják.

Természetesen egy térkép is megmutatja a szinvonalat, tehát mindenképpen minősít, de ez csak egy része az információnak. A kognitív tesztek esetében nem mindegy, melyik és hányféle területen teljesít az egyén átlagosan, átlag felett vagy alatt. Az egyén teljesítményeit meghatározza mennyi erős és gyenge pontja van, és ezek mennyire erősek vagy gyengék, de az is lényeges, melyek ezek a területek.

A motivációt, érdeklődést vizsgáló eljárások esetében is egyik szempont az érdeklődés irányulása illetve az érdeklődés hiánya egy-egy területen Lényeges információk azonban azok is, amelyek megmutatják, mennyire koncentrált az érdeklődés, mennyire szórt, milyen intenzitású, mennyire hiányzik az érdeklődés akár minden téren. A fejlesztő munkában, a tanulás irányításában és a tehetség gondozásában nagy jelentősége van ezeknek az ismereteknek.

A mozgás és a lélek irányulása

Egyszerű fizikai ismeret, hogy az egyhelyben álló súlyos tárgy megmozdításához sokkal nagyobb erő kell, mintha az a tárgy már mozgásban van. Amennyiben a tárgy a kívánt iránnyal szemben mozog, végképp megeröltető a megfelelő mozgásra bírni.

A leghatékonyabban a már mozgásban lévőket, a motiváltakat lehet segíteni. Az egyhelyben állóknak az érdeklődését fel kell kelteni, hogy megmozduljanak. Az ellenirányban mozgás jelent igazi kihívást. Ilyenkor nagy szakértelemmel a mozgás irányát kell lassan a megváltoztatni. úgy, hogy először az irányultsággal együtt haladva fokozatosan forduljon az ellenkező irány érdeklődésbe.

További szakmai olvasmányok a témában:

Armstrong, T. (1994) Multiple intelligences in the classroom. ASCD, Alexandria, Virginia.

Gardner, H. (1983) Frames of mind: The theory of multiple intelligences. Basic Books, New York.

Gardner, H. (1993) Creating minds: An anatomy of creativity seen through the lives. Freud, Einstein, Picasso, Stravinsky, Eliot, Graham and Gandhi. New York: Basic Books.

Gyarmathy É. & Herskovits M. (1999) Képességek vizsgálata az érdeklődés térképének segítségével. Egy új eljárás kidolgozása és az első gyakorlati tapasztalatok tehetséges gyerekekkel végzett vizsgálatokban. Pszichológia, (19) 4, 437-458.

Gyarmathy É. (2009) Kognitív Profil Teszt. Iskolakultúra 3-4. 60-73.

Gyarmathy É. (2009) Atipikus agy és a tehetség I. - Tehetség és a neurológia hátterű teljesítményzavarok valamint az Asperger szindróma. Pszichológia. Vol. 29, 4. 377390.

Gyarmathy É. (2010) Atipikus agy és a tehetség II. - Az átütő tehetség és a tehetségvizsgálatok ma. Pszichológia. 30, 1, 31–41.

Gyarmathy É. (2010) A tehetséggondozás pszichológiája. Magyar Pszichológiai Szemle, 65. 2. 221–221.

Krechevsky, M, Gardner, H. (1990) The emergence in nurturance of multiple intelligence: The Project Spectrum approach. Ed. Howe, M.J.A. Encouraging the Development of Exceptional Skills and Talent. British Psychological Society. London. 222-245.

Nicholson-Nelson, K. (2007) A többszörös intelligencia - Több mint száz gyakorlati ötlet iskolai tevékenységekhez. SZIA Műhely, Budapest.