A specifikus tanulási zavarok egy megjelenési formája

A diszlexia elnevezés használatos az olvasás elsajátításának zavarára, de már maga a szó is sokkal szélesebb fogalomra utal. A kifejezés ugyanis két tagból áll, az egyik a görög eredetű "disz", amely nehézséget jelöl, a másik a "lexia" a szintén görög eredetű "lexis" szóból, amely "szavakat, beszédet" jelent. Tehát szó szerint is a szavakkal kapcsolatos zavarról van szó, de ma már tudjuk, hogy a diszlexia ennél még összetettebb jelenség.

A diszlexiáról egyre többet beszélnek, egyre többen vizsgálják, és egyre kevésbé tudják mi is az. Nincs ugyanis pontos tünetegyüttese, nem lehet minden esetben kimutatni neurológia eltérést. Bár tudjuk, mely kromoszómák játszanak szerepet öröklõdésében, az olvasási zavar megjelenését nem lehet biztosan bejósolni.

A diszlexia ugyanis gyűjtõfogalom. Mind tüneteiben, mind oki hátterében nagyon eltérõ jelenségeket azonosítanak olvasási zavarnak. Ráadásul legtöbbször nem is olvasási zavarról, hanem olvasástanulási zavarról kellene beszélni. A diszlexiás gyermek végül megtanul olvasni, csak ez a tanulási folyamat zavart

A hagyományos meghatározás szerint: a diszlexiás gyermek értelmi képességeihez, az iskolában és otthon befektetett gyakorlás mennyiségéhez, módszertani lépésekhez képest feltűnõen elmarad az olvasás-írás megtanulásában.

Mit jelent azonban az, hogy feltűnõen? Nehéz határvonalat húzni, mit tartunk feltűnõ elmaradásnak, mit normális eltérésnek. Ha a betegségek diagnózisához hasonlítjuk, akkor a diszlexia olyan, mint a kóros elhízás. Vannak kövérkés emberek, és nehéz megmondani, mikortól nevezzük kórosnak a túlsúlyt. Egy skarlát diagnosztizálása egzaktabb dolog. Vagy azonosítják a kórokozót, és akkor skarlátja van a gyereknek, vagy nem, és akkor mástõl vörösödött ki a bõre.

A diszlexia azonosítása meghatározásához hasonlóan igen bizonytalan. Gyakran kizárásos módszerrel állapítják meg a diszlexiát.

· Ha a gyerek rendesen járt iskolába, akkor az olvasásban mutatott elmaradását nem a hiányzó oktatási tapasztalat okozza.

· Ha legalább átlagos értelmi képességű a gyermek, akkor nem az alacsony intelligencia az oka a zavarnak.

· Ha kizárhatjuk az emócionális, érzelmi, pszichológiai problémákat (szorongás, stb.),

· és az érzékszervi zavarokat (látás, hallás probléma),

akkor semmi más ok nem lehet, mint diszlexia. Tehát nem a diszlexiát azonosítják, hanem azt, ami nem diszlexia.

A tüneti módszer a diszlexiásokra jellemzõ tüneteket azonosítja. Ha a gyermek

· gyenge írás, olvasás, helyesírás terén,

· bizonyos nyelvi feladatokbeli problémákat mutat,

· tér-irány zavar (jobb-bal tévesztés) mutatkozik,

· gyenge az emlékezete,

· szekvencialitással problémái vannak,

· diszlexia elõfordul a családjában,

· mindemellett átlagos vagy átlag feletti intelligenciával rendelkezik,

akkor valószínűleg diszlexiás.

A diszlexia azonosítására egyre több vizsgálati módszer áll rendelkezésünkre, de amíg pontosan nem tudjuk, mi is az amit keresünk, a mindennapokban a legbiztosabb a tüneti módszer. Ahogy egy elefántot is megjelenési és viselkedési jellemzõi alapján lehet a legbiztosabban azonosítani, a diszlexia is felismerhetõ jellegzetes jegyei alapján.

A probléma azonosítása sokszor segít az egyénnek és környezetének a nehézségekkel való megküzdésben, mert a problémának megfelelõbb attitűdöt alakít ki. (Nem buta és/vagy lusta vagyok/a gyerek, hanem részképességzavarok /eltérõ tanulási stílus okozza a bajokat.)

Az igazi segítséget azonban a gyermekek képességeinek differenciált feltérképezése, képességprofil felállítása jelenti, mert így célzott fejlesztéssel nagyobb eredményeket érhetünk el, mint hogyha a diszlexiát okozó valamely, vagy összes részképességgel foglalkozunk.

Az olvasás elsajátításában ugyanis számos tényezõ játszik szerepet, és normálisan is igen nagy eltéréseket mutatnak a gyerekek azokban a képességekben, amelyek az olvasás tudományához vezetnek.

Maga az olvasás is igen összetett folyamat, amelynek során a különbözõ modalitásokból jövõ ingereket egymásután és egyidejűleg felvesszük, majd ezek az ingerek egymással integrálódnak, térben, idõben, egymásután szervezõdnek. A jelentéssel bíró információk az emlékezet és a meglevõ kognitív sémák segítségével szimbólummá alakulnak, és elhelyezkednek a gondolkodási rendszerben. Az információfeldolgozás eredményeképp létrejön az olvasás. Bármely szinten akadályozott ez a folyamat, olvasási zavar jön létre.

Minthogy az ezen lépésekhez szükséges funkciók nemcsak az olvasásban vesznek részt, hanem más kognitív folymatokban is, ezért zavar esetén egyéb készségek is érintettek lehetnek. Így a diszlexia tünetegyüttesébe beletartozik az olvasási problémák mellett számos egyéb deficit. Például gyakran társul a diszlexiához beszédzavar, számolási nehézség, finommotorika gyengesége, testséma, lateralitás zavara, emlékezet gyengesége.

Láthatólag nem csak az olvasás tanulása, hanem általánosan a tanulás zavart. A diszlexia terminus a tanulási zavarok egy jellegzetes tünetén, az olvasás megtanulásának nehézségén alapul.

A tanulási zavarok (specific learning difficulties) viszonylag új fogalom. A beszéd, írás olvasás és/vagy számolás terén mutatott megkésett vagy rendellenes fejlõdésre utal. A tanulási zavarok kultúrafüggõ rendellenesség. Ha nem kellene írni, olvasni és számolni, a tanulási zavarokkal küzdõknek nem lennének különösebb nehézségei. A tanulási zavar intelligencia szinttõl független.

Számos kiemelkedõ alkotó életrajzában fedezhetõek fel a tanulási zavarok nyomai. Michael Faraday beszédzavarokkal és helyesírási nehézségekkel küzdött, problémája volt a matematikával és megbízhatatlan volt a memóriája. George S. Patton tábornok gyerekként nem boldogult az olvasással, számára a betűk fejenálltak és megfordultak. William Butler Yeats a költõ is egyértelműen diszlexiás volt. Még felnõtten is mindig bocsánatot kellett kérnie írása miatt, és a helyesírása is igen gyenge volt. Pablo Picasso-t értelmi fogyatékosnak tartották, pedig nála is a tanulási zavarok okozták az iskolai kudarcokat.

A tanulási zavarokat igen gyakran a szokásostól eltérõ információfeldolgozási mód okozza. Az írás-olvasás-számolás megköveteli a szekvenciális, egymásutáni, lépésrõl lépésre történõ feldolgozást, amely az általában domináns bal agyféltekéhez kötõdik. Ha valakinek ez a feldolgozási mód gyengébb, akkor nehézségei lesznek a tanulással. Legtöbb esetben azonban kiderül, hogy a tanulási zavar csak egyik oldalról deficit. A jobb agyféltekéhez kapcsolódó egészleges, egyidejű, vizuális információ feldolgozás igen kiváló lehet, és éppen annyira kiemelkedõ teljesítményekhez vezethet, mint a hagyományos, lépésrõl lépésre történõ analizáló logikai út.

A tanulási zavarokkal küzdõk azért vannak hátrányban az iskolában, mert az oktatás nem illik képességeikhez, sajátos információfeldolgozási módjukhoz. Képesek megtanulni írni, olvasni, számolni, csak nem úgy mint a többiek. Ezért kell inkább „másképp tanulóknak”, mint tanulási zavarokkal küzdõknek nevezni ezeket az egyéneket.

A tanulási zavarok az iskolához kötõdnek, és miután így vagy úgy megtanult az egyén írni, olvasni, számolni, azt gondolhatnánk, hogy elmúlt a diszlexiája, diszkalkuliája, stb. A tanulási zavarok azonban nem gyógyítható. Olyan értelemben nem, hogy egy sajátos információfeldolgozási mód jellemzi az egyént, ami egész életében sok elõnnyel és hátránnyal jár.

Azokon a területeken, ahol a rendezettség, írás, olvasás, stb. fontos szerepet játszik, bizony sok nehézséggel találják magukat szemben a tanulási zavarokkal küzdõk. Másrészrõl viszont vizuális képességeik olyan ajándékot jelentenek számukra, amely természetes adottsággá teszi a kreatív gondolkodást, újszerű látásmódot. Gyakran igen hirtelen találnak kiváló megoldásokra, miközben mások még a problémát se tudták megfogalmazni, képzeletük rendkívül gazdag, sokan közülük művészek vagy műszaki zsenik.

Az oktatás felelõssége, hogy milyen módon tud alkalmazkodni ezeknek a szokásostól eltérõ, de nem ritka másképp tanulóknak a jellegzetes tanulási módjához, stílusához. Minden gyermek joga, hogy képességeinek megfelelõ képzésben részesüljön, ezért az oktatást úgy kell alakítani, hogy a többségtõl eltérõket is figyelembevevõ tantervek, tanmenetek és módszerek álljanak a pedagógusok rendelkezésére.

Gyarmathy Éva