Hivatkozás: Gyarmathy É. (2003) Tehetséges tanárok a tehetségekért. In:
Pedagógusképzés, 3-4. sz. 105-112.
Tehetséges tanárok a tehetségért
Gyarmathy
Éva
MTA
Pszichológiai Intézet
tudományos
főmunkatárs
Cím:
1132 Budapest, Victor Hugo u. 18-22.
Mobil: 06
30 911 9677 e-mail: gyarme@mtapi.hu
A tehetségek gondozása
egyre inkább a mindennapi oktatás részévé kell váljon, különben továbbra is
elvész a tehetségeseknek nagyobb hányada. Ha viszont a tehetségek fejlesztésének
sokszínű módszerei a mindennapi oktatás részévé válnak, ezzel mind a tehetségek
azonosítása, mind a fejlesztés első szintje széles alapokon megvalósulhat az
iskolába. Ehhez elsősorban megfelelően képzett tehetséggondozó pedagógusokra
van szükség.
Tehetség
A tehetséggondozás feladata, hogy a kiemelkedő teljesítményre
képes egyéneket oly módon segítse, hogy képességeiknek megfelelő szintű eredményeket
érjenek el, és alkotó egyénekké váljanak. Ehhez egyrészt tudnunk kell, mi a
tehetség, másrészt tudnunk kell, mire van szüksége a tehetségeseknek.
Már az első lépésnél szembesül a tehetséggondozás iránt érdeklődő
szakember azzal, hogy nincs járt út, nincs biztos megoldás.
"A tehetség olyan valami, amit feltalálunk és nem
felfedezünk. Az, aminek egyik vagy másik társadalom akarja hogy legyen, és ezért
az egyes társadalmak igénye szerint időről időre változik a fogalom. Ha a
tehetség definíciója használható, akkor az kedvező következményekkel jár mind a
társadalom, mind az egyén számára. Ha a definíció nem eléggé hasznavehető,
akkor értékes tehetségek vesznek el, és kevésbé értékeseknek jut a támogatás, bátorítás.
Ezért fontos megértenünk, hogy mit jelent számunkra és mások számára a tehetség
fogalma." (Sternberg & Davidson, 1990).
A tehetség tehát kor és kultúrafüggő fogalom, de nyilván
meghatározhatóak azok az alapvető jellemzők, amelyek a kiemelkedő alkotáshoz
mindenképpen szükségesek.
A tehetség egyik klasszikus leírása a Renzulli-féle
(1978) a háromkörös koncepció. A tehetséget jelző három alapvető tulajdonságcsoport
azonosítható.
1. Felső átlagot elérő általános intelligencia és speciális
képesség.
2. Feladatelkötelezettség.
3. Kreativitás.
Ezeknek a tulajdonságköröknek a találkozása jelzi a
tehetséget. Ennek alapján a jövőben kiemelkedő teljesítményre képes gyerekek
felismerhetők és speciális programokkal fejleszthetők.
1. ábra Renzulli "háromkörös" modellje
A
tehetség három tulajdonságcsoport - átlag feletti képességek,
kreativitás
és feladatelkötelezettség - interakciójában jelenik meg.
A tehetségek felfedezése, a tehetségidentifikáció talán a legnépszerűbb
kutatási téma a világon. Sokféle módszer áll ehhez rendelkezésünkre, számtalan
teszt és kérdőív közül válogathatunk. Mindenki szeretné természetesen azt a metódust
használni, amellyel minden tehetséget ki tudunk szűrni, és egy tehetségtelen se
kerül a programba. Ilyen eljárás azonban nem létezik.
Megint azt kell tehát tapasztalnunk, hogy nincs
egyetlen biztos módszer, és a kiválogatás komoly szakértelmet kíván.
Tapasztalatok szerint a gyerekek feladathelyzetben történő megfigyelése, és minél
több adat egybevetése juttat megbízható információkhoz. Az alkotóképesség
legbiztosabban az alkotás folyamatában érhető tetten, de a belső erők megjelenéséhez
időre és megfelelő képzésre valamint gyakorlatra van szükség. Több szempont
figyelembevétele, folyamatos megfigyelés, alkotó munka értékelése és a személyiség
megismerése megfelelő kihívást hordozó, sokféle képesség megmutatkozását lehetővé
tevő feladatok végzése során lehetséges.
Ezek fényében érthető, hogy
a tehetséggondozás modern szemlélete egyre jobban háttérbe szorítja a
tehetségek azonosításának kérdését, és a tehetség fejlődéséhez szükséges
környezeti tényezők biztosítására teszi a hangsúlyt.
Azért vált szükségessé a
szemléletváltás, mert kiderült, hogy a tehetségeseknek csak igen szűk rétegének
azonosítása lehetséges megfelelő fejlesztés nélkül, hiszen egyrészt nagyon
különböző lehetőségek között fejlődnek a gyerekek, és az eltérő környezeti
hatások eltérően hatnak képességeik fejlődésére, másrészt a szabálytalan,
kiegyensúlyozatlan képesség-struktúrájú tehetségeket a hagyományos tesztelés,
de gyakran tevékenységük megfigyelése által se tudjuk azonosítani.
Mindebből világosan látszik, hogy az azonosítási folyamat
legfontosabb faktora a gondozás és így a tehetséggondozó szakember.
A gyerek csak akkor képes manifesztálni képességeit, ha
erre lehetőséget és bátorítást kap. Az oktatási módszerek, gyakorlatok és
tapasztalatok gátolhatják és serkenthetik az egyéni különbségek kibontakozását.
A gyermek adottságainak megfigyelése azzal a kérdéssel kell, hogy induljon,
hogy az iskolai, osztálytermi környezet maximális lehetőséget nyújt-e az ilyen
jellegű adottságok gyakorlásához (Wallace, 1990).
A tehetségesek fejlesztésének módszerei sokrétűek, és etéren
sincs királyi út. Attól függően, hogy milyen tehetségekkel, milyen körülmények
között foglalkozhat a szakember, nagyon eltérő megoldások lehetségesek. A
legmegfelelőbb lehetőségek megtalálása komoly szakmai felkészültséget,
rugalmasságot és motivációt kíván.
Tehetséggondozó
A fejlesztés legfontosabb eleme a tehetséges gyerekeken kívül
a pedagógus. Túl minden technikai felszerelésen, szakemberen, könyvtáron és
lehetőségen, a folyamatban rendkívüli módon meghatározó a tehetséggondozó személy.
Nem véletlen, hogy olyan nagy súlyt fektetnek a tehetséggondozásban már
tapasztalatokat szerzett országok a tehetséggondozó szakemberek képzésére.
A tehetséggondozónak nem elsősorban tárgyi tudásában, hanem
sokkal inkább személyiségében kell magas szinten állnia. Megfelelő énerőre, önbizalomra,
kitartásra van szükség, hogy a tehetséggel kapcsolatos sok bizonytalanságot
elviselje.
A tehetséggondozó tanár diákjainak nagyobb része jó eséllyel
intelligensebb és tehetségesebb lesz tanáránál. A tehetséggondozó olyan mint a
jó edző, aki nem tud ugyan olyan gyorsan futni mint atlétája, de tudja, hogyan
kell egyre jobb eredmények elérésére felkészülni. Ennek a helyzetnek a kezelése
is fejlett személyiséget, énerőt, önbizalmat kíván.
A tehetséggondozónak kiemelkedő képességre pedagógiai és
pszichológiai téren van szüksége. A fejlesztés kialakításánál rengeteg ötlet,
kreativitás segítheti. Munkája, személyisége mintája lehet az alkotó tehetségnek.
Természetesen a tehetséggondozás nem egy tanár feladata,
sokkal inkább csapatmunka, már ha csak összetettségét tekintjük is. Sokrétű
fejlesztéshez különböző területeken jártas, együttműködésre képes
szakemberekre, a szervezéshez erre alkalmas egyénre van szükség.
A tehetséggondozó
szerepei
A tehetség gondozása sokrétű feladat, és a tehetségesekkel
foglalkozó szakembernek sokféle szerepet kell felvállalni.
Edzőként igyekszik megtalálni azokat a tehetség-ígéreteket,
akik kiemelkedő teljesítmény elérésére lesznek alkalmasak. Megfelelő
feladatokkal fejleszti, figyeli fejlődésüket, és minél inkább az adott
szakasznak megfelelő kihívások elé állítja tanítványait.
Menedzserként felkutatja a lehetőségeket a kiemelkedő képességű
gyermekek, fiatalok számára a megmutatkozásra, valódi teljesítményre. Képzéseket,
tanulmányutakat, ösztöndíjakat keres, hogy a megfelelő területeken minél több
tudást, tapasztalatot tudjon tanítványa megszerezni.
Mint mentor a fentieken túl hasonló érdeklődésével, elkötelezettségével,
barátságával támogatja a fiatal tehetséget lelkileg is.
Nemcsak a tehetséggel de annak családjával is foglalkozik. Tanácsadóként
információt ad a gyerek fejlődéséről, a továbblépés lehetőségeiről, kiegészítő
anyagokat ad, egyéni programot dolgoz ki. Gyakran szükséges nevelési tanácsot
is adni, hiszen a tehetséges gyermekek családjának is folyamatos megterhelés a
különleges gyermek.
A szülőcsoportok vezetése újabb kihívás a tehetséggondozó számára, de
nagyon megtérül, mert az önsegítő csoportban a hasonló problémákkal küzdők
nagyon sok támogatást jelentenek egymásnak.
Természetesen nem kell mindenkinek a tehetséggondozó minden szerepének
megfelelni. Sokkal fontosabb, hogy a pedagógus önmaga érdeklődése, képességei és
hajlama szerint a saját személyiségének megfelelő egyéni, hiteles szerepet vállaljon.
Bármely módon is alakítja ki a kapcsolatot a tehetséggondozó a
kiemelkedő képességű gyerekekkel, fiatalokkal, tudatában kell lennie ezen populáció
alapvető jellemzőinek, problémáinak és igényeinek.
Amit a tehetséggondozónak
mindenképpen tudnia kell
A tehetségnek kognitív és
emócionális összetevői vannak. A gondolkodás magasabb szintje érzelmi
mélységeket teremt, így a tehetséges gyerekek nem csak másképp gondolkodnak, hanem
másképp is éreznek, mint társaik. A tehetség nagyobb tudatosság, nagyobb
érzékenység és nagyobb képesség az észleleteknek intellektuális és emócionális
tapasztalatokká való átalakítására. A tehetségnek legalább öt vonását
azonosíthatjuk bizonyossággal, mint potenciális alap interperszonális és
intraperszonális konfliktusok kialakulására.
1. Divergens
gondolkodás - másképp látja a világot.
2. Ingerlékenység
- erős receptorai vannak és erősen reagál.
3. Érzékenység
- az átlagosnál mélyebben érintik a dolgok.
4. Éles
felfogóképesség - sokmindent átlát.
5. Belső
vezérlő elv - saját útját járja.
Emellet sok tehetséges gyerek folyamatos
belső és külső diszszinkronitásban él. Kiemelkedő értelmi képességeik mellett
szociális és mozgásos képességeik lehetnek átlagosak vagy átlag alattiak. Így
fizikai és társas-érzelmi téren gyerek szinten lehetnek, miközben értelmük
felnőtt szintű. Nem feltétlenül kiemelkedőek minden területen, valamiben messze
meghaladják még az átlagos felnőtteket is, más tekintetben még kortársaiknál is
gyengébbek lehetnek. Emellett a környezet egyrészt elvárja tőlük, hogy
kiemelkedő értelmi képességeik szerint viselkedjenek, de ugyanakkor gyerekként
kezeli. Gyakran túlzott teljesítményeket várnak el tőlük, máskor pedig erősen
alábecsülik őket.
A tehetséges gyerek kétségtelenül nagyobb
megterhelést jelent, mint az átlagos gyerekek. Ugyanakkor az oktatásban nemcsak
a tehetséges, de bármely gyerek számára igen fontos változtatásokat hozhatunk
szemléletünkben, és ezzel jelentősen megkönnyíthetjük magunk és a tanítványaink
életét:
1.
A tanulás nem az iskolára való
felkészítés vagy a házi feladat elvégzése, hanem a világ szabad felfedezése.
2.
A gyerekek akkor is tanulnak, ha közben jól érzik magukat.
3.
A gyerekek olyasmit is megtanulnak, amit nem tanulási céllal adunk a
kezükbe.
4.
A dolgok sokkal tanulságosabbak (és érdekesebbek) lehetnek, ha megfordítjuk,
szétszedjük, megszagoljuk és elképzeljük őket kívülről, belülről, más idői és téri
dimenziókban.
5.
A világ nem ér véget az iskola kapujánál, a tananyagon, az iskolán, sőt
a tudásunkon kívül is létezik világ.
Tehetséggondozók képzése
Ahogyan a tehetségesek tulajdonságai jellemzik a megfelelő
tehetséggondozót, a tehetséggondozók képzésében is a tehetségesek fejlesztéséhez
hasonló szemlélet szükséges. A tehetségfejlesztők képzése a fentiekhez nagyon
hasonló elvek szerint történik.
Szabad felfedezés,
tapasztalatszerzés:
ˇ
A képzésben túlsúlyban vannak a tréning jellegű foglalkozások,
gyakorlatok.
ˇ
Számos megközelítés, megoldás és módszer közül szabadon választhatnak
a pedagógusok.
Iskolán kívüli oktatás:
ˇ
A képzés nemcsak az osztályteremben folyik. A hallgatók kihelyezett
foglalkozásokon és konferenciákon vesznek részt. Hosszított tréning-hétvégén az
önismeret, a helyzetek átélése sokkal mélyebben hat a résztvevőkre.
ˇ
A gyakorlatokon személyesen szembesülnek a problémákkal.
Saját munka és tapasztalat
beépítése:
ˇ
A pedagógusok gyakran nagy tapasztalattal hátuk mögött ülnek be
tanulni. Az új ismereteket akkor tudják magukévá tenni, ha az a régi tudással összeegyeztethető.
Ezért mind az előadások, szemináriumok, mind a dolgozatok tekintetében elvárás,
hogy saját megfigyeléseikkel, élményeikkel támasszák alá a megtanult anyagot.
A képzésben az elsajátítandó módszerekkel tanulnak a pedagógusok
ˇ
Projektekben kapják a feladatot a projekt módszer
megismerésére.
ˇ
Gondolattérképen kapják az összefoglalókat, így
mire a módszert tanulják, már tudják, milyen hasznos.
ˇ
Csoportmunkában dolgoznak ki tananyagot.
ˇ
Szakmai és lelki támogatást kapnak további kutatáshoz,
konferenciákon való részvételhez, publikációkhoz, új programok beindításához.
Zárógondolatok
Meggyőződésem, hogy a különleges csoportok igényei rávilágítanak
a nagyobb populáció igényeire is. Azok a pedagógusok, akik
elvégezték a tehetségfejlesztő képzést, az átlagos gyerekek oktatásában is
alkalmazzák az elveket és módszereket, amelyek a tehetségesek gondozásában
elkerülhetetlenek. Kiderült, hogy az átlagos képességű gyerekek számára is nagy
lehetőségeket, kellemesebb, könnyebb tanulást és a korábbi módszereknél hatékonyabb
tanítást eredményez ezen megközelítések alkalmazása.
Ennek mintájára a tehetséggondozók képzésében alkalmazott
elvek és módszerek a pedagógusoktatás egésze tekintetében termékenyítően
hathatnának, és az oktatás új szemléletét építhetnek be a felsőoktatásba.
Irodalom
Renzulli, J. (1978): What makes giftedness? Reexamining a definition. Phi Delta Kappa, 60, 180-184, 261.
Wallace, D. (1990) Sibling relationships in creative lives, (Ed.) Howe:
Encouraging the Development of Exceptional Skills and Talent. British
Psychological Society. London. 71-88.
Sternberg, R.J. & Davidson, J (1986) Conceptions of Giftedness: a
map of the terrain. In. (Eds.) Sternberg, R.J. & Davidson, J.E.:
Conceptions of Giftedness. Cambridge University Press, Cambridge. 3-20.