Dr. Gyarmathy Éva: Diszlexia. Specifkus tanítási zavar

Bevezetés

A diszlexia nem betegség, hanem sajátos információ feldolgozási mód. A gyógypedagógiai szemlélet szerint a többség adottságaitól és képességeitől való eltérés deficitnek tekintendő. Azoknak, akik a vizsgálatok alapján nem felelnek meg a szokásos elvárásoknak, megfelelő segítséget, támogatást, fejlesztést kell nyújtani.

A siketség és nagyothallás például hallási deficit, amelyet hallássérülésnek neveznek, és ennek megfelelően kezelnek. A siketek szervezetei azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy ne hallássérültnek nevezzék őket, hanem siketeknek. Ez utóbbi terminus használata az egészségügyi, gondozói szemlélet helyett az emberi jogi oldal felé mozdít el. Nem gyámolítandóak a siketek, hanem eltérő képességűek, akiknek, mint bármely más kisebbségnek, sajátosságaiknak megfelelő körülményekre van szükségük ahhoz, hogy beilleszkedjenek a többségi, jelen példában halló, társadalomba, és annak egyenrangú és egyenlő esélyű tagjai lehessenek.

A diszlexiások ugyanezen szemlélet szerint információ-feldolgozásukat tekintve kisebbséget képeznek. Amíg számuk elenyésző volt, nehézségeikkel egyénileg lehetett foglalkozni. Mára azonban olyan mértékben megnőtt az iskolai készségek - olvasás, írás, számolás, tanulás - terén nehézségekkel küzdők száma, hogy kizárólag egyéni fejlesztéssel nem megoldható az ellátás.

Jelen könyv célja, hogy a diszlexiának nevezett szindróma kialakulását megelőző, és hatékony kezelését lehetővé tevő ismereteket és szemlélet módot mutasson be. Ez a közvetlen cél közvetetten azt a célt is szolgálja, hogy a tanítás általános gyakorlata hatékonyabbá váljon.

Nem tudok semmi újat írni. Korábban már mindent kitaláltak kiváló szakemberek. Módszereik használatára hívom fel a figyelmet azzal, hogy ismereteinket más szemlélet alá rendezem.

A könyv „hagyományos tanulási zavar” része a témakör történeti feldolgozása, és a szindróma ismertetése. Bemutatom a tünetegyüttest, amelyet évszázadok óta ismernek a szakemberek, és amivel egyre többen foglalkoznak. Az idők folyamán a szindróma egyre újabb elnevezéseket kapott, és az elnevezések mögött álló fogalom is változott. A tünetek és/vagy a betegség azonosítása és kezelése ennek megfelelően változatos. Bár a jelen munkának a szemlélete sok tekintetben eltávolodott a diszlexia hagyományos szemléletétől, a gyökerei mégis azokba a megközelítésekbe kapaszkodnak, amelyek a tanulási zavar kutatásának, kezelésének és megértésének hosszú folyamatában kifejlődtek és a tapasztalatok által megerősödtek.

Aki a témában járatos, vagy nem érdekli a múlt, ezt a fejezetet bátran kihagyhatja. Azok számára viszont nagyon érdekes lehet, akik szeretnének a tanulási zavarok szakirodalmáról és gyakorlati kérdéseiről egy rövid összefoglalót kapni.

A könyv második részében a diszlexia kialakulásának és kezelésének egy, a környezeti tényezők szerepét hangsúlyozó szemléletét mutatom be. A zavart a külső tényezők változása függvényének tekintem. Ez a megközelítés azt jelenti, hogy a környezeti tényezők befolyásolásával jelentősen változtatható a diszlexia problémája.

A harmadik részben a megelőzésben, a részképességek fejlesztésében hatékony megoldásokat ismertetem, a negyedik rész az iskolai készségeké. Mindkét rész hangsúlya a diszlexia kezelésének és főként megelőzésének a mindennapi tevékenységek során történő megoldásán van.

Az utolsó rész a diszlexiások életét megkönnyítő módszerekről szól. A felnőtt diszlexiások a legellátatlanabbak. Sokan nem is tudják, mi okozza nehézségeiket. A megfelelő ellátás a zavarok okának felderítésével kezdődik. Ismert problémákat könnyebb megoldani. Ebben a részben is a diszlexia kezelésének a mindennapi tevékenységek során történő kezelését ismerhetik meg az olvasók. A tanulás mellett a munka és életmód egyéb kérdéseiben is kezelési lehetőségeket mutatok fel.

Ez a könyv nemcsak kiolvasásra való, hanem böngészésre is. Minden része és minden fejezete önmagában is megáll, és használható információkat tartalmaz. Nem kell végigolvasni ahhoz, hogy a diszlexia valamilyen kérdésében választ vagy segítséget találjon az olvasó. Ha a könyv fő mondanivalójára kíváncsi, még olvasnia sem szükséges. Csak az első és utolsó fejezetet kell összehasonlítani. A vizuálisan is jól azonosítható különbség jelzi, hogy mi és mennyi az eltérés a hagyományos és a mai tanulók számára megfelelő tanítás között.